Több mint húsz évig együtt építették az életüket.
A házasság mellett közös vállalkozást is vezettek. A cég jól működött, alkalmazottakat foglalkoztatott, stabil ügyfélkörrel rendelkezett és hosszú évek alatt jelentős vagyont halmozott fel.
A kapcsolat megromlása után azonban a személyes konfliktus fokozatosan átterjedt az üzleti működésre is.
A felek már nem tudtak egymással érdemben kommunikálni. A korábban közösen meghozott döntések helyét sértettség, bizalmatlanság és kölcsönös gyanakvás vette át.
A munkatársak két táborra szakadtak, az ügyfelek egy része bizonytalanná vált.
A beszállítók egyre gyakrabban érdeklődtek a vállalkozás jövőjéről.
Mindkét fél ügyvédet fogadott, azonban rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy a jogi eljárás önmagában nem képes kezelni a kialakult helyzetet.
A kérdés már nem az volt, hogy kié lesz a cég.
A valódi kérdés az volt, hogy marad-e egyáltalán működő cég a folyamat végére.
A helyzet felmérése során elsődleges célként a további károk megállítása került meghatározásra.
Külön kellett választani a személyes konfliktust az üzleti működéstől.
Meg kellett határozni azokat a területeket, ahol a feleknek a saját érdekükben is együtt kellett működniük, függetlenül attól, hogy a magánéletükben milyen döntések születnek.
Több egyeztetést követően sikerült olyan átmeneti működési rendszert kialakítani, amely biztosította a vállalkozás működését, a munkatársak megtartását és a legfontosabb üzleti kapcsolatok stabilitását.
A jogi folyamat ezt követően is folytatódott, azonban már nem egy széteső vállalkozás árnyékában.
Tanulság:
Válás esetén sokan kizárólag a jogi kérdésekre koncentrálnak.
Amikor azonban közös vállalkozás, közös vagyon és közös felelősség is jelen van, a probléma már nem csupán családjogi kérdés.
A legnagyobb veszteséget gyakran nem maga a válás okozza, hanem az, amikor a személyes konfliktus maga alá temeti az üzleti működést is.
A krízishelyzetek egyik legfontosabb feladata ilyenkor nem a múlt eldöntése, hanem annak megakadályozása, hogy minden egyszerre omoljon össze.