Két vállalkozó több mint tíz éve dolgozott együtt.
Közös céget építettek, közösen szerezték az első ügyfeleket, együtt vészelték át a nehezebb időszakokat is.
A vállalkozás sikeres lett.
A kapcsolatuk nem.
Az évek során fokozatosan eltérő elképzeléseik alakultak ki a cég jövőjéről. Az egyik tulajdonos növekedni szeretett volna, a másik inkább a stabil működést tartotta fontosnak.
A kezdeti szakmai viták idővel személyes konfliktussá alakultak.
Egyre több döntés maradt el. A kommunikáció romlott. A bizalom megszűnt.
A munkatársak két táborra szakadtak, a partnerek pedig egyre bizonytalanabbá váltak.
A felek már nem a cég érdekeit nézték. Hanem egymás hibáit.
Mindkét oldal ügyvédhez fordult, és rövid időn belül olyan helyzet alakult ki, amely már a vállalkozás működését veszélyeztette.
A legnagyobb kockázat azonban nem a jogvita volt.
Hanem az, hogy a konfliktus miatt egy jól működő vállalkozás elveszíthette volna ügyfeleit, munkatársait és piaci pozícióját.
A folyamat első lépése nem a jogi álláspontok elemzése volt. Hanem annak feltárása, hogy valójában mit szeretne elérni a két fél.
Néhány beszélgetés után kiderült, hogy egyikük sem a másik tönkretételében érdekelt.
Mindketten ugyanazt akarták:
lezárni egy évek óta húzódó konfliktust úgy, hogy a lehető legkisebb veszteséggel kerüljenek ki belőle.
A közvetítés eredményeként sikerült olyan megállapodást kialakítani, amely mindkét fél számára elfogadható volt.
A tulajdonosi viszonyok rendeződtek, a működés stabilizálódott, és a vállalkozás elkerülte azt a hosszú, költséges és bizonytalan kimenetelű jogi háborút, amely felé addig haladt.
A történet legfontosabb tanulsága egyszerű.
A legtöbb üzlettársi konfliktus nem akkor válik veszélyessé, amikor megjelenik az első vita.
Hanem akkor, amikor a felek már nem a megoldást keresik.
Csak a győzelmet.
És ez a kettő nagyon ritkán ugyanaz.